A kevesebb sokszor több, tartja a mondás. Élő példa erre az alábbi bejegyzés.
Az első mondat hosszú, túlságosan tagolt, és bonyolult. A második felesleges.
A harmadiktól feláll a szőr a háton.
Csak a negyedik (!) mondattól jön a lényeg, ám az is hibásan. Eheti vagy e heti?
És, legyen kedves elárulni nekem valaki, hogy mi az a hunglis.
Csak egy kötözködő záró gondolat a végére: mindig irigyeltem azokat az embereket, akik annyi szabadidővel bírnak, hogy képesek a legapróbb részleteket is megfigyelni, és tök felesleges dolgokat megszámolni. :-)))
Ja, és a címnek köze nincs az íráshoz. Vagy igen?